Az 1926 előtt uralkodó „ruhaínséget” követően az 1926-os fektette le az egységes szabályozás alapjait.
A hadsereg létszámának növekedésével és az új fegyvernemek (pl. páncélosok, légierő) megjelenésével párhuzamosan az egyenruházat is specializálódott. Az 1926 és 1945 közötti időszak a egyenruházatának
Az 1926 és 1945 közötti időszak a egyenruházatának egyik legmeghatározóbb korszaka, amely a trianoni békediktátum okozta kényszerpályáról indult, majd a világháborús követelményekhez alkalmazkodva alakult át. Ezt a folyamatot részletesen dokumentálja a dr. Tóth László által szerkesztett, mérvadó szakkönyv, az „A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926–1945” . A fejlődés fő szakaszai A konszolidáció időszaka (1926–1930-as évek közepe): A tisztek körében népszerű maradt a
Megjelentek a modern felszerelési tárgyak, például az , amely a német M35-ös sisakhoz hasonlított, de kisebb szerkezeti eltérésekkel rendelkezett. amely a német M35-ös sisakhoz hasonlított
A keleti fronton szerzett tapasztalatok miatt a ruházat praktikusabbá vált. Bevezették a : nyáron könnyebb, khaki-homokszínű pamutruhát, télen vastagabb posztót és nagykabátot hordtak.
A tisztek körében népszerű maradt a , amely a magyar katonai hagyományok egyik legikonikusabb darabjává vált. A második világháború évei (1939–1945):